A Fejér Megyei Hírlap 1994-ben egy székesfehérvári ünnepségről számolt be.

„1924. február 1-én indult a rendszeres távíróadás Székesfehérvárról, a tárnoki ikerállomást pedig két hónappal később helyezték üzembe…” – olvashattuk a napilapban Papp Kálmánnak, a rádióállomás vezetőjének szavait. A tudósítás így folytatódott:

„A stabil üzemvitel feltételeit 1926-ban teremtették meg, s a következő évben az Egyesült Államokkal is létrejött a kapcsolat. A rádióállomás első korszaka a második világháború végére datálható. A műszaki berendezések nagy része tönkrement, 1945. júliusában azonban már átadták a hosszúhullámon sugárzó adót. A hidegháború idején, 1952. március 4-én kezdték meg a sokat emlegetett, úgynevezett II-es zavaróadásokat. Nem kevesebb, mint négy 15 kilowattos adót használtak erre a célra.

A ’70-es évektől kezdve bővítették a fehérvári adóhálózatot, új antennákat is felszereltek. A postai rádiótáviratozásnak ekkor már vége, s háttérbe szorultak a hagyományos frekvenciák. 1987-ben kezdtek hozzá egy 235 milliós beruházáshoz, melynek révén a következő év nyarától a teljes rövidhullámú sávban, ezer kilométeres hatókörben tudnak sugározni. A Kárpát-medence magyarlakta területein hallgatható ezáltal a Kossuth rádió. Nemrégiben kezdték meg a diósdi rádióállomás egy részének áttelepítését Székesfehérvárra, és 1934. után nemsokára ismét megkísérlik a műsorsugárzást Amerikába.”

A folytatásban olvashatunk a tervezett fejlesztésekről, a rádiótelefon szolgáltatástól kezdve a műholdas távközlésig. Ezeket azonban az elmúlt húsz esztendő gazdasági, politikai változásai felülírták, és az egykori „Bikasziget”-re épült rádióállomás megszűnt. E leírás címe tehát helyesen: „Most lenne kilencven éves…” A múlt század húszas évei elején épített antennatornyokat – melyek túlélték a II. világháborút is - ledöntötték, az épületek egy részét lebontották. A területen lakópark épül.

Természetes, hogy egy funkcióját veszített építményt célszerű megszüntetni, elbúcsúztatni, hiszen fenntartása komoly összegbe kerül. De valahogy ez a búcsú nem sikerült valami szépen…

Irházi Sándor