Im folgenden Artikel können Sie eine kurze Übersicht von dem österreichische Fabrik "Minerva", und vom ihm bekannte fünfzigjahriger Radio "Mirella" lesen.

A Breitenfurth-i börzéken mindig látni jó néhány Mirella készüléket. Amolyan „néprádió”-nak számíthat ez Ausztriában. Nem véletlenül: a Minerva gyár kb. ötven évvel ezelőtt nagy darabszámban gyártotta e rádiót. Az ismertetés előtt azonban röviden a gyár történetéről (www.minervaradio.com):

Az üzemet Wilhelm Woleber alapította röviddel a Monarchia felbomlása után, 1919-ben, Bécsben. Különféle elektrotechnikai cikkeket gyártottak, majd a 20-as évek közepén a fellendülő rádióiparban látták a kibontakozás lehetőségét. Az egyszerű detektoros készüléktől kezdve a nyolc csöves készülékig gyártottak rádiókat, melyeket kezdetben „Radiola” néven hoztak forgalomba. A név azonban foglalt volt, ezért a „Minerva” nevet vezették be 1927-ben.

A rádió üzlet szépen fejlődött, a 10 éves jubileum idején már 27-féle berendezést kínáltak a vásárlóknak. Bár a világgazdasági válság éreztette a hatását, a gyár sikeresen túljutott a nehézségeken, és már 1938-ban a termékeinek 40 %-át exportra termelte. Ezek az évek a gyár fénykorának számítanak, és több külföldi (svájci, francia, lengyel, stb.) kapcsolattal is rendelkeztek. A háborús évek közeledtével - a német ipar részeként - az általunk is jól ismert DKE és VE („német néprádió”) készülékeknek a nagy darabszámú gyártása kezdődött meg.

1945 tavaszán a bombázások és az utcai harcok következtében a gyár egy része megsemmisült. Az újrakezdés azonban sikeres volt: a 30. születésnapon már fm-sávos asztali vevőkészüléket hoztak piacra, sőt már tv készüléket is fejlesztettek. Az első osztrák tranzisztoros táskarádió 1957-ben jelent meg, és ez „Minerva” gyártmányú volt. Az 50. évfordulótól, 1969-től „Grundig” néven folytatta a tevékenységét.

De térjünk vissza az ismertetéshez! Több típus változatban készítették, ezek jellemzői röviden a következők:

Mirella 612: Ez a legelterjedtebb változat, 1961 és 66 között készült. Gyári számai: 783.401 – 1.143.050. Közép-hosszú hullámsávos, germánium tranzisztoros (OC619, AF117, OC74, OC75, összesen 6 db). Eredeti ára 795 öS volt.

Mirella 672: Az előző típus továbbfejlesztett változata, 1966 és 67 közötti. Gyári számai: 1.143.051 – 1.197.250. Szintén közép-hosszú sávos, germánium és szilícium tranzisztoros (AF127, BC108, AC127, AC128, összesen 7 db). Lényeges különbség, hogy már komplementer végfokozata van, kimenőtrafó nélkül. Eredeti ára 750 öS volt.

Találkoztam leírással, amelyik Mirella néven említette a 611 és 611/a készülékeket is. Ezek azonban más felépítésű, nagyobb és H, K, URH sávos rádiók. A dobozuk viszont kétségtelenül hasonlít a Mirellára.

Az alábbiakban a 612-s változatról lesz szó.

A készülék a megjelenését és az elektromos kialakítását tekintve tipikusan a hatvanas éveket idézi. Mérete az akkori táska- és zsebrádió nagyság közötti, vagyis „retikül” rádiónak is nevezhető. Nagyon szép, szolid kivitelű, könnyen hordozható, kis súlyú, könnyen kezelhető rádió, valóban „női” készülék.

A szerkezetet fa (furnér, préselt lemez) dobozba építették be. A doboz az akkori divatnak megfelelően műbőrrel borított, kezdetben zöld, vaj, bézs, barna, mályva, kék később fekete színekben. Készült lenvásznat utánzó borítással is. A fogantyú hajlékony pánt. A hangszóró előtt trapéz alakú fémrács (fémezett műanyag) van, melybe jobbról „belelóg” az állomásbeállító tárcsa. Tipikus elrendezés volt ez akkortájt, majdnem minden hordozható rádió így nézett ki. Bal oldalon a hangerő potenciométert és ki-be kapcsolót, jobb oldalon a sávváltót találjuk. A kisméretű légforgó és az állomás beállító között egy kétszeres fogaskerék áttétel van, így a beállítás kényelmes, még a legrövidebb hullámoknál is.

A készülék elektromos szempontból is hagyományosnak mondható. A szokásos önrezgő keverő fokozatot két kf erősítő követi, az agc szabályzás az elsőt vezérli. A burkoló detektor dióda szintén germánium: OA79. A hangfrekvenciás fokozatok is a teljesen megszokottak: meghajtó tranzisztor fázisfordító trafóval, és ellenütemű AB-osztályú végerősítő, kimenőtrafóval. Szellemes a sávváltó kialakítása is: mindössze két kétállású tolókapcsoló szükséges. Erre az ad lehetőséget, hogy a negyvenes évek végén a nemzetközi megállapodások csökkentették a műsorszóró hosszú hullámsáv relatív átfogását. Így elegendő a középhullámú oszcillátor kör frekvenciáját egy paralel kondenzátor bekapcsolásával „odébb tolni”, nem kell külön tekercs. E megoldásnak van hátránya is, erről később.

A táplálás 2 db 3V-os rúdelem, de e típus már csak nehezen beszerezhető. Az eredeti telepcsatlakozót megtartva, 2x2 db AAA méretű elemhez való tartót tettem be, a képen látható módon. Éppen belefér az eredeti telep helyére, bármikor eltávolítható. (A Tünde 2 is megoldható így.) Egyébként eredetileg egy műanyag cső szolgált a két 3 V-os telep tartására.

Az alkatrészeket természetesen nyomtatott áramköri lapra építették. A szerelés könnyen áttekinthető. A javítást megkönnyítik a rászitázott feliratok, még a munkaponti áramokat is feltüntették. A ferritantenna a szokásoktól eltérően a nyák-lap forrasztási oldalán van. Emiatt a behangolást csak kidobozolt állapotban lehet elvégezni. Szintén különös, hogy az elemek a ferrittel párhuzamosan helyezkednek el, a felső oldalon. Ez ugyan helytakarékos megoldás, de szerintem nem szerencsés: az antennatekercs Q-ját lerontja, és elhangolja a közeli nagy tömegű telep. Ezért a modulátor kört betett elemekkel célszerű behangolni.

A kf értéke 461 kHz. Az oszcillátor- és bemenő köröket, a kf szűrőket szignálgenerátorral pontosan be lehet állítani, de „fülre” is elvégezhető a hangolás.

A restaurálást nyilván tisztítással kell kezdeni, a készülék különösebb gond nélkül szétszedhető, összerakható. A tisztításhoz elegendő az ecset, mosószeres nedves szivacs. A leszakadt műbőr visszaragasztható. A hangoló tárcsát fogkrémmel, autó polírpasztával fel lehet polírozni.

A helyreállítás során három problémával találkoztam. Közreadom, talán másnak nem kell vesződni vele.

1. A rádió – főleg hosszúhullámon – hajlamos a gerjedésre bizonyos frekvenciákon, nagyobb hangerőnél. Ez ismert jelenség, a telepeket áthidaló elkó hibája okozza. Egy 100-220 uF-os elkó és vele paralel 100 nF kerámia kondenzátor segít a bajon.
2. Nehezebben orvosolható hiba, hogy középhullámon, 1300 kHz feletti frekvenciákon „leszakad” az oszcillátor jel. Tranzisztor csere, munkapont változtatás nem segített. Végül a keverő tranzisztor emitter körében lévő fojtótekercsnek ellenállással (330…820 ohm, nálam 390) való áthidalása jelentette a megoldást. Itt térek vissza a már említett egyszerű oszcillátor sávváltóra. Emiatt 150 kHz vételi frekvencián a nagy kapacitás érték miatt az oszcillátor körben szoros csatolás kell. A szoros csatolás miatt viszont 1200 kHz fölött keményen megjelenik a harmonikus tartalom. A fojtó szerepe – szerintem – az oszcillátor jel harmonikus tartalmának csökkentése, a harmonikus keverés elkerülése érdekében. Vigyázni kell, csak addig szabad lemenni az ellenállás értékével, amíg a tranzisztor stabilan rezeg. Így már 1600 kHz-ig vételkész a rádió.
3. „Ami magától megjavul, az magától el is romlik” – szokás mondani. Ebbe szaladtam én is bele, bár egyszerű hiba okozta, de sok időmbe tellett annak felismerése. A fentiekben említett tranzisztor csere után, véglegesítve a forrasztásokat, a készülék nem volt hajlandó működni, kivéve, ha a forrasztási oldalon kísérletileg tettem be a keverő tranzisztort. Többszöri próbálkozás után a munka „csakazértismegjavítom” jelleget öltött. Végül az ok: a tranzisztor négy kivezetéses, a ház a negyedik. A bázis és a ház között néhány száz ohmos átvezetést mértem, ez bőven elegendő a fokozat teljes működés képtelenségére. Eredetileg a tok kivezetésén hideg forrasztás volt, emiatt a fokozat hol működött, hol nem. Az egészet azért írom le, mert egy másik, roncs panelon még két ilyen hibás tranzisztort találtam. Valószínűleg gyártástechnológiai okokra vezethető a hiba, és bizonyára tipikus, talán más is találkozik vele.

Végül egy szép, tetszetős, nyugodtan, megbízhatóan működő készülékem lett. Néhány internetről leszedett képet is bemutatok, segítség lehet a restaurálásban, a különböző doboz borítások és színek azonosításában  (radioking.at, radiomuseum.org, radiomuseum-radiowelt.at, radioseiten.de).

Irházi Sándor, Budapest