A 93 éves korában 2018. augusztus 17-n elhunyt Heckenast Gábor.
Pályáját 1948-ban a lakihegyi rádióadónál kezdte. 1949-ben áthelyezték a Magyar Rádióstúdiójába. Fejlesztőmérnökként, majd csoportvezetőként itt dolgozott 1962-ig. Jelentős része volt abban, hogy Magyarországon megindult a mágneses hangrögzítő berendezések gyártása. Irányító szerepe volt a Rádió új, decentralizált rendszertechnikájának kialakításában, valamint az új, központi kapcsolóterem tervezésében.
1962-ben saját kérésére áthelyeztek a Magyar Televízióhoz, ahol a mágneses képrögzítés bevezetését irányította. 1964-ben kinevezték a Magyar Televízió fejlesztési területet irányító műszaki igazgató helyettesévé. Vezetése mellett készült többek között a 4. Stúdió, az első kommentátor rendszer, a mágneses képrögzítők meghonosítása. 1972-ben hívásra visszatért a Magyar Rádióhoz. Majdnem húsz éven át, 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Rádió műszaki igazgatója volt. Vezetése alatt a Magyar Rádió sok új műszaki létesítménnyel gazdagodott: stúdiók, új kapcsolóterem, közvetítő kocsik, klímarendszer, épületek, stb., és megjelentek az első digitális berendezések is.
Nyugdíjba vonulása után tanácsadóként különböző tanulmányokat készített. 1996 és 2000 között tagja, 2000-2004 között szakértője volt a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak (NHIT). 1998-ban pedig beválasztották a Távközlési Érdekegyeztető Fórum (TÉF) Felügyelő Bizottságába. Éveken át tagja volt a MTA Akusztikai Komplex Bizottságának.
1981 és 1990 között az OIRT Technikai Bizottságának elnöke. Részt vett a Rádióuniók Világértekezletein Algírban, Prágában és Washingtonban, amelyeken a Műszaki Szekció elnökévé, ill. társelnökévé választották. Számos alkalommal vett részt a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) rádiós világértekezletein.
Hosszú éveken át dolgozott az IEC TC 28, majd TC 60 témájában illetékes Magyar Nemzeti Bizottság vezetőjeként, s a hazai szabványosítási munkában.
Az Audio Engineering Society (AES) Magyar Szekciójának a megalakulás óta, tíz éven át elnöke volt.
Tagja az OPAKFI -nak (Optikai Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület), ahol tíz éven át töltötte be az elnöki posztot, továbbá a HTE -nek (Hírközlési és Informatikai Egyesület), ahol a Stúdiótechnikai Szakosztály helyettes vezetője volt. Aktív résztvevője hazai és külföldi tudományos konferenciáknak.
Hét hónapos ösztöndíjas tanulmányúton volt 1968-69-ben Olaszországban a RAI -nál, 1975-ben pedig egy hónapig Japánban, az NHK -nál.
Kilenc könyve jelent meg, részben más társszerzőkkel együtt. Zsdánszky Kálmánnal együtt szerzője volt a mágneses hangrögzítés témájában két kiadásban megjelent első magyar nyelvű könyvnek (Mágneses hangrögzítés, 1954, 1955). Sok publikációja jelent meg, elsősorban a Híradástechnika, Kép- és hangtechnika, Magyar Távközlés című szaklapokban. Az első 1952-ben, a legutóbbi 1999-ben.
