Így javítottam meg 
Kedvenc kéthavi lapunkban (mely már tinédzserkorba, a XIV. évfolyamába lépett) sok érdekes leírást olvashattunk már egy-egy készülék helyreállításáról. A restaurálás során az a cél, hogy a lehető legeredetibb állapotot érjük el, nem sajnálva az időt, fáradságot - mindez visszatérül örömben és egyben értéknővelő tényező is. A kvantumfizikából (és lapunkból is) tudhatjuk hogy ”nincsen lehetetlen, csak olyan, aminek kicsi a valószínűsége.” Mégis előfordul, hogy nem tudjuk az eredeti állapotot visszaállítani, mert egy-egy alkatrészt a kvantummechanika idézett bölcsessége dacára sem tudunk beszerezni (pl. egy VCL11 csövet és még sok mindent stb.) Ilyenkor aztán jönnek a kényszermegoldások, amelyek szigorúbb gyűjtőtársaink szemében szentségtőrésnek tűnhetnek, a velejáró kárhozattal együtt. De itt nagyon igaz: „a cél szentesíti az eszközt!” Ezek után megosztom, (”elmondom hát mindenkinek”) hogyan restauráltam, majd szólaltattam meg - nem éppen eredeti állapotban kapott - Standard RX készülékemet.
2010 őszén ajándékként hozzájutottam egy, a fotón (1. fotó) látható Standard gyártmányú RX típusú rádióhoz. A készülék formaterve ma is szép és a maga korában nagyon modernnek számíthatott. Az eredeti kapcsolási rajz hozzáférhető. Eszerint HP4100 pentóda volt az audion fokozatban PP4101 cső a végfokozatban. A két cső között R-C (azaz nem transzformátoros) csatolás volt. Az egyenirányító cső típusa PV495.
Mindig hiányzott gyűjteményemből egy „valódi”, 2+1-es visszacsatolt audion rádió, amihez hasonlót (Orion 7126?) a világháború alatt szüleim hallgattak és, amihez hasonlókat az ’50-es években a szomszédok, ismerősök számára zsebpénzért javítottam, ezért az ajándéknak nagyon megörültem.
Kisebb csalódás ért, amikor a készülék belsejét is megnéztem. (2. fotó) Valójában az eredeti dobozban eredeti chassis, hangszóró, fogókondenzátor és hullámcsapda, stb. volt, de maga a rádió 1960'-as években teljesen át lett építve akkori alkatrészekre. A készülék - amikor megkaptam - nem működött, kapcsolási rajz nem állt rendelkezésre, lényegében ismeretlen kapcsolású amatőr rádió volt.
Nagy kedvem lett volna átépíteni az eredeti állapotára (1930-as évek), de eredeti alkatrészek beszerzése teljesen reménytelennek tűnt. Ezért a belső áramköröket lebontottam, csak az egyenirányító (6X4) és végerősítő (EL41) csöveket hagytam a helyén. Volt benne még egy kettős-trióda (ECC40), amiről lusta voltam kideríteni, hogyan működött. Ezt lecseréltem egy EF86 pentódára, amit szokásos audion kapcsolás szerint kötöttem be. Az apróbb R és C alkatrészek nagyobb részét új (mostani) alkatrészekkel építettem ki a korábbi alkatrészek helyett, mivel a régebbiek sem voltak eredetiek és a szükséges értékek is ritkán fordultak elő.
Lényegében egy vegyes megoldás született a ’30-as években szokásos 2+1-es audion vevő megvalósítására: (Lásd 3. és 4. fotó). A 30'-as évekből származó a doboz, a hálózati-trafó, a kimenő-trafó, forgókondi, az apróbb alkatrészeket tartó forrasztó-léc, a chassisba csavarral rögzített elkó, stb. A csövek a '60-as évek választékát követik és egy csomó apró alkatrész up-to-date-nek tekinthető. A nagy zöld színű audion tekercs házi készítésű, a Nosztalgia Börzén vettem 2000 Ft-ért, de megoldása nagyon hasonlíthat az eredetihez. Maga az elvi kapcsolás és a készülék működése teljesen a '30-as évek szerinti. Már működik és ugyan úgy tud fütyülni állomás-keresés közben, mint eredeti kortársai.
(Néhány további technikai részlet:
Az eredeti - 4 V-s fűtésű csövekhez készült - hálózati transzformátor egyik 4 V-os tekercse közép-leágazással rendelkezik, azaz 2x2 V-os. A 2 V-ot a másik 4 V-os tekercscsel sorba kötve a 6,3 V-os csövek fűtése megoldott volt.
A készülékben volt egy (eredeti) hullámváltó-kapcsoló is, ezt kiszereltem, mivel a beszerzett audion tekercs csak középhullám vételére alkalmas, ráadásul a hosszú- és rövid-hullámsávok vételének ebben a kategóriában semmi értelme sincs. A felszabadult kezelőszerv helyére egy hangerő-szabályzó és hálózati ki- be-kapcsoló potmétert lehetett beépíteni. Ez még akkor is nagyon előnyös, ha az ilyen kategóriájú régi készülékekben a hangerő-szabályozást pusztán a visszacsatolás-szabályozásra bízták, mivel az nem biztosít megfelelő hangerő-átfogást.
A visszacsatolás szabályozására is szokatlan megoldásra kényszerültem: a szokásos (300 cm) kapacitású bakelit forgókondenzátor beszerzése sem sikerült, ezért a szabályozást egy, a visszacsatoló tekerccsel párhuzamosan kapcsolt potméter (500 Ohm)- mint szabályozható shunt-ellenállás biztosítja, kifogástalanul.
Az eredeti hangszóró sajnos tönkrement a szerelés közben. A gerjesztő tekercs kivezetése leszakadt. Egy hasonló méretű, '70-es évekből származó permanens-mágneses dinamikus hangszóróval helyettesítettem.)
Hamza Emil Budapest
Piskóty Gábor Budapest
